Madarak és fák napja

"...évente egy nap szenteltessék a madarak és fák védelmében."(Herman Ottó)

A természet, a környezet értékeinek megismerésére, védelmére két tavaszi ünnep is mozgósít: a Madarak és Fák napja, a Föld napja.

1902. március 19. volt az a nap, amikor az európai államok a mezőgazdaságban hasznos madarak érdekében egyezményt kötöttek. Chernel István ornitológus már ebben az évben megrendezte az első "madarak és fák napját". Ennek hivatalos bevezetésére Apponyi Albert vallás- és közoktatási miniszter adott ki körrendeletet. A rendelet szerint ezen a napon eper- vagy más gyümölcsfákat kellett ültetni, illetve öntözni, és meg kellett emlékezni a hasznos madarakról. Kötelezővé tette, hogy az élő természet megismerésére használják fel az iskolákban ezt a napot. Rendszeresen sor került ennek a napnak a megünneplésére, de a II. világháború alatt és után feledésbe merült.

Az állatvédő egyesület és a Magyar Ornitológiai Központ Hermann Ottó irányításával jelentősen támogatta ezt a mozgalmat. A fák és madarak védelmének zálogát a gyerekek alapos tudásra épített természetszeretetében látta. Az 1970-es években éledt újjá a Madarak és Fák napja, amelyet 1966-tól május 10-én tartunk.

Madár

A szárnyas lények a világon mindenütt elsősorban az éghez – az isteni szférához – tartoznak, ezért az égi lélek szimbólumai. Így van ez a magyar nép műveltségében is: a kereszténység előtti időkben a táltosok, sámánok lelke is madár képében szállt a túlvilágra megtudni a jövendőt, vagy megküzdeni a rosszindulatú szellemekkel. A honfoglaló magyarok totemállata a turulmadár. A madárlélek szimbólum jelentése jellemző a kereszténységben is, például a Szentlélek galamb képében jelent meg Jézus feje felett, mikor megkeresztelkedett.

Fa

A fa a legősibb, az egész világon elterjedt, egyetemes növényszimbólum. A fa az örök fejlődés és megújulás, a termékenység; a kiszáradt fa az elmúlás jelképe. A magyar népmesékben is gyakorta találkozunk vele: égig érő fa, aranyalmafa. Az életfa ágai az égi világba vezetnek, gyökerei az alvilágba nyúlnak; utat szimbolizál, amelyen a sámánok, táltosok, mesehősök az égbe vagy alvilágba juthatnak.

Mi is minden év ezen napján elmentünk túrázni az általános iskolában, amelynek egyes pontjain különböző feladatok vártak ránk. A versenyszellem kiépítése mellett a természethez is közelebb hoztak minket pedagógusaink, egyre jobban megszerettették velünk a természetet. Minden évben élvezettel vágtunk neki a megmérettetéseknek, ahol egyre jobban megismertük a körülöttünk lévő világot.

Úgy gondolom fontos a természet megismerése és szeretete. Manapság az ember a mindennapok rutinját követve nem veszi észre a környezete szépségét. Mindenkinek meg kéne állni egy pillanatra, hogy gyönyörködjön a természet csodáiban,- hallja meg a madarak hangját, vegye észre a fák, bokrok évszakonként változó szebbnél-szebb színeit.

Ne feledjük soha, hogy milyen szép világban élünk,- amit szeressünk, tiszteljünk és védjünk! A madarak és fák napja valamint más ilyen jeles napok, mind-mind segítenek felhívni erre a figyelmet!

Forrás:
Magyar Ünnepek, Horváth Sarolta, Benke Éva, ISBN 9630288761, Celldömölk, Apáczai Kiadó, 1990
canadahun.com
szantal.hu

Készítette: Horváth Pálma 12.D