Lombardia visszavár

 

 

 

Milánó… a férfiaknak a futball, a nőknek a divat fővárosát jelenti. Nekünk batthyánysoknak azonban egészen mást. Mondhatnám azt is, hogy az eső fővárosa. De hogy ne beszéljek rébuszokban, elmesélem márciusi olaszországi utunkat.

Indulás éjfélkor, alvás a buszon – az edzett batthyányst ez nem ijeszti meg. Így aztán mi is igazán jókedvűen integettünk kissé bágyadt szüleinknek, és – velük ellentétben – azon az éjszakán mi nem nagyon aludtunk.

Első úti célunk Verona volt. Verona - ki ne tudná - Júlia erkélyéről nevezetes és arról a falról, ahova a reménytelen szerelmes leírhatja érzelmeit, s azt a legenda (valamint a Levelek Júliának című film) szerint Júlia elolvassa és megválaszolja.  Miután szabad programot kaptunk, azonnal a Júlia-szobor felé vettük az irányt, és írtunk a már így is teleírt falra. Mi azért találtunk még üres helyeket!  A szabadprogram után együtt elindultunk a nagy harangtorony felé, amely borzasztóan magas volt, és mi inkább a liftet választottuk. Ám a lift sem vezet az egekig, így utána is kellett másznunk sokáig a lépcsőkön.  A nap végére teljesen kifáradtunk, és elindultunk Bergamo felé, ahol a szállásunk volt. Bergamo gyönyörű hely, tele a múlt szebbnél szebb emlékeivel – minden utcában csodaszép házak, templomok…kár, hogy itt is borús volt az idő. A városnak két része van: a felsőváros és az alsóváros, s a kettőt kábelvasút (sikló) köti össze. Amikor beértünk a hotelbe, kicsit várnunk kellett az elszállásolásra, de addig legalább ismerkedtünk egymással.

Második nap ellátogattunk a Comói-tóhoz, és ott a tónak a bal lábában jártunk. Ugyanis a tó úgy néz ki, mint egy ember: két láb meg egy fej. Maga Como roppant helyes városka, és érdekes módon nem az a tér a főtere, ahol a dóm áll; az ugyanis olyan kicsi, hogy a dómot még fotózni sem egyszerű. Pedig különleges élmény: román, gótikus és reneszánsz jegyeket is visel magán. Aztán Noémi néni azt mondta, hogy van egy meglepetése számunkra. Édes meglepetés volt: meglátogattunk egy csokoládégyárat Svájcban. Bátran mondhatom, hogy ez volt az a hely, amit talán a legjobban élveztünk. Nemcsak finom volt, de érdekes is; láthattuk, hogy készül az a finom svájci csoki, amelyet mi olyan nagy élvezettel elfogyasztunk. Végül Luganót vettük célirányba. Itt csak pár órát töltöttünk. Megnéztük a várost, ahol bank hátán bank, esetleg órásbolt. Hát igen!

A harmadik napon elérkeztünk utazásunk fő céljához, Milánóhoz, Lombardia fővárosához. Az egész napot ebben a csodálatos városban töltöttük. Felmentünk a gótikus dóm tetejére, ahonnan fantasztikus kilátás nyílt az egész városra. Az eső miatt – minő szerencse! - láthattuk munkában a vízköpőket. Majd kaptunk három óra szabadidőt. Elég tartalmasan töltötte mindenki az idejét. Sétáltunk, beszélgettünk, megnéztük a kirakatokat, megtámadtak minket a galambok meg az esernyőárusok. Nem is értettük igazából, miért akarnak eladni esernyőt egy olyan embernek, akinek már van. :D Miután összeverődött a csoport, elindultunk a centrum centruma felé, ahol – a szóbeszéd szerint - ha forgunk a sarkunkon hármat, szerencsénk lesz. Így a csoport összes tagja szerencsésnek mondhatja magát, hiszen mindannyian kipróbáltuk a sarkon pördülést. De hogy vajon valóban beválik-e? Nem tudhatjuk. Illetve az biztos, hogy az esővel nem volt szerencsénk – mindig megtalált minket. Ennek ellenére gyönyörködhettünk Milánó szépségében, a váratlanul előbukkanó római falmaradványokban… A milánóiak szorosan együtt élnek a történelemmel.

Az utolsó napon Sirmione városát látogattuk meg. Nekem személy szerint ez tetszett a legjobban. Igazi olasz városka: a vár, a kis házak, fagyizók és a Garda-tó. Igaz, hogy esett, de kagylót esőben is lehet gyűjteni. A vállalkozó kedvűek ellátogattak a római kori emlékekhez és az ún. Catullus-barlanghoz. Majd itt megebédeltünk és elindultunk hazafelé. A buszon remek hangulat uralkodott: volt, amikor a társaság olyan jól érezte magát, hogy csak úgy zengett a busz, de nehéz és fáradtsággal teli pillanatainkban úgy bealudtunk, hogy még az esőcseppek kopogását is hallhatta az, aki még ébren maradt.

 

   Összegezve a négy napot: nagyon jól éreztük magunkat, és köszönjük tanárainknak - Katona Noéminek, Salamonné Lackner Henriettnek és Pécsi Lászlónak -, hogy megszervezték az utat. Én nagyon remélem, hogy még visszatérhetek ide, és biztosan tudom, hogy Lombardia visszavár, hiszen ezeket a helyeket napsütésben is látni kell!

 

 

Tislér Judit Anna

Batthyány-gimnázium

Nagykanizsa