A MAGYAR KULTÚRA NAPJA

2011. január 22.

 

 

Zene: Gerendás Péter: Betűk a porban

 

Buvári Réka:

Kölcsey Ferenc: Himnusz                                    

 

Rábavölgyi Eszti:

„A magyar kultúra napja felhívja figyelmünket a tárgyi és szellemi értékeinkre. A hagyományaink, gyökereink és nemzeti tudatunk erősítésére szolgál. Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezte be a Himnusz megírását, ennek emlékére ünnepeljük ezt a napot, a magyar kultúra napját.”

 

Zene: Ghymes: Bárka

 

Sütő Bence:  Mit is jelent a magyar kultúra? Sokan, sokféleképpen megpróbálták már meghatározni. Mi, 11. F-esek is kísérletet tettünk erre. Nem voltunk szakszerűek, nem tudtunk és nem is akartunk teljes és hivatalos feleletet adni, de összegyűjtöttük gondolatainkat, és ezekből szemezgetve egy kis csokrot kötöttünk.  Hallgassátok, és gondoljátok tovább, amit elmondunk. Hogy ezáltal a közös ünnep saját, személyes ügyünkké váljék.

 

Kálcsics Kitti: „A magyar kultúra számomra a hagyományos magyar művészetben teljesedik ki. Ezért szeretek magyar népzenét hallgatni, néptáncolni vagy épp csak nézni, ahogy mások táncolnak. Szeretem a régi magyar kézműves termékeket is.”

 

Horváth Bence: „Úgy gondolom, hogy kultúránk legfontosabb eleme a nyelv. Nemcsak szerintünk, sok külföldi szerint is kész csoda. Az, hogy Közép-Európa szláv tengerében meg tudtuk őrizni, tovább emeli értékét. Fontos, hogy mi is vigyázzunk rá.”

 

Perge Petra: „Nekem azért fontos a magyar kultúra, mert emlékeztet minket a régmúlt nemzeti értékeire. Mivel én faluról származom, mindennap szembesülök a hagyományőrző énekkar és tánccsoport által, hogy nemzeti értékeinket gondozni és ápolni kell.”

 

Szalai Zsani: „Szerintem nem szabad elfeledkeznünk sajátos étkezési szokásainkról sem. A magyarok szeretnek enni, és ez is összetart minket. Büszkék lehetünk a magyar konyhára, méltán híres más országokban is.”

 

Proszenyák Gergő: „Én az egyik legérdekesebb magyar találmánynak a Rubik-kockát tartom. A világ egyik legnépszerűbb logikai játékát több millióan ismerik szerte a világban.”

 

Törő Daniella: „Manapság a magyar kultúrát nagyon sok külső hatás éri, de hogy megőrizze sajátos jellegét, ellen kell, hogy álljon.”

 

Kondricz Albi: „A zene is hozzátartozik a magyar kultúrához, szerves része annak. A világon mindenhol ismert zeneszerzőink vannak. A mai magyar zenék is színvonalasak, és szerintem most kezdünk ráébredni, hogy nem szabad eldobnunk a régi zenei elemeket, és akár ötvözhetjük is őket új zenei stílusokkal.”

 

Zene: Ghymes: Bárka

 

Balazsin Edit:

Rég sejtem, de ma már mondom is, a kultúra közegében élve minden könnyebb. Még akkor is, ha nehezebb. Ilyen élet mellett könnyebb érzékenynek maradni, teljes életet élni, barátságban lenni a kerek világgal, megőrizni a hitet.

Kapaszkodni a régiekbe – ez a kulcs a tartalmas élethez.

Nagy ikonjaink szellemi termékeivel való találkozás a szembesülés egyik legfőbb eszköze, szellemi értékrendet jelent.

Hazánk kultúrája segít a világot jobbá tenni, az emberiségből kiábrándult ember utolsó mentsvára. Azon az állásponton vagyok, hogy egy a kultúránkat képző, értékeket hordozó alkotás sokat formálhat az ember ítélőképességén, új távlatokat nyit meg, rávilágít az ember kicsinyességeire, egyszóval tiszta értéktudatot teremt.

Művészetünk csak halkan hirdeti örökségét, adagolja belénk a magyar tudat újabb cseppjeit.

A múlt szelleme mindig köztünk sétál, hol egy könyvben megbújva, hol vitákban, hömpölygő viharként süvítve. Oltalmat ad nekünk. Ez az oltalom ott van az önfeledten táncolt csárdásban, vígan énekelt népdalainkban, városaink utcáin, festőink alkotásaiban, a régi emberek álmaiban, reményeiben. Ezek nem csupán üres műsorszámok, hanem életünk darabjai, melyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy értelmet nyerjen a lét, kár lenne kispórolni életünkből.

Arra gondolok, hányféle csoda van ezen a teremtett világon, s minden mással törődünk, csak a lényeggel nem.

Ne büszke légy, de becsülj mindent, ami a hazádhoz köt…Ha most még nem is látod az értelmét.

 

 

Buvári Réka: Hazám, hazám, édes hazám (népdal)