2016 - Erdély

A Batthyány Lajos Gimnázium 7. A osztálya a „Határtalanul” program keretein belül „Az aradi vértanúkra emlékezünk határon túl” címen nyert pályázattal 2016. október 6-tól 11-ig hatnapos erdélyi kiránduláson vett részt.

            A Szent László által alapított Nagyváradon megnéztük a Kanonok-sort, a székesegyházat, a több évtized után újra látogatható várat, majd Ady Endre emlékének adózva a „Körös-parti Párizs” szecessziós csodáit, a költőfejedelem és a Holnap folyóirat íróinak gyakori kulináris és intellektuális közegét jelentő Müllerei cukrászdát, ahol állítólag Lédát is megismerte. Ady nyomában járva a másik múzsa - Csinszka - családjának kastélyparkjában is andalogtunk Csucsán. A Boncza-kastélyt később Ady barátja, a románok nagy költője, Octavian Goga vásárolta meg, részben ezért lett ő a múzeum névadója. A népdalokból ismert Körösfőn felmásztunk Erdély egyik legszebb, kazettás mennyezetű templomának harangtornyába, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az egész Kalotaszegre. E kultikus helyen igazán áthatja az embert Erdély atmoszférája.

A nemzeti összetartozás csodálatos élményét tapasztalhattuk meg - Vörös Alpár igazgató úr jóvoltából - a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum önzetlen segítségével a Házsongárdi temetőben tartott közös ünnepi megemlékezésünkön. E világhírű tanítványokat kibocsátó rangos intézmény nagy tudású történelemtanára, Pócsai Sándor a tanítványaival rendkívül igényes, szívből-lélekből áradó ismertetőt tartott Brassai Sámuelről, Dsida Jenőről, a Bánffyakról, a 48-as honvédekről, a temetőt kezelő alapítvány viszontagságairól, közben Reményik Sándort idéztük „a halottaiban élő városról,” mit jelent ez ma Kolozsvárnak, az erdélyi magyarság hagyományos szellemi központjának. A mi hetedikeseink neki és tanítványainak köszönhetően találkoztak először igazán a „megélés-élménnyel,” hogy mit jelent kisebbségben magyarnak lenni, szembesülni a magyarságtudat mélységével, ápolásának, megőrzésének fontosságával. Megismerhettek egy tiszta értékrendet, az elrománosítás új világával szemben a szó nemes értelmében vett archaikus világot, ahol más, bensőséges a hagyomány. Ott mást értelmezést nyer az orwelli mondat is, miszerint: „Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja múltat is.” Kolozsvárnak ma magyar alpolgármestere van, a diákdelegációban az ő fia is velünk bandukolt.

A szülőföld szeretetének és a lokálpatriotizmusnak követendő példáját nyújtotta számunkra Kerekes Ákos, a líceum reményteli, nagy formátumú diákja, aki igazi altruista cselekedetet vitt véghez azzal, ahogy bemutatta a „kincses város” minden látványosságát - a Farkas utcai templomot, a Babes-Bolyai egyetemet, Mátyás szülőházát, a nagy király szobrát, a Szent Mihály templomot, a Bánffy-palotát, mesélő kapualjakat, anekdotákat, melyet jobbára csak az ott élők ismerhetnek. Átéreztük a Konzulátus magyar lobogójának főtéri jelentőségét. Ákos karizmatikus személyiségével és szenvedélyes előadásával magával ragadta a diákokat, végig élvezték, minden mondatára figyeltek, felnéztek rá, s többekben ébresztett sokféle gondolatot. Felejthetetlen élményt szerzett nekik, életre szóló hatást gyakorolt rájuk.  

A líceumnak adtuk át a Halis István Városi Könyvtár adományát, a médiavilágból és a filmszakmából ismert Till Atillával pedig összefutottunk az utcán, örültünk egymásnak, hogy magyarok vagyunk, és a gyerekek nagy örömére sztárfotók is készültek.

Másnap a Tordai-hasadékban túráztunk, majd lementünk a sóbányába, melynek mélységében szabadidőpark és csónakázó-tó található. Megcsodáltuk a Kárpát-medence egyik legszebb települését, a világörökség részét képező, leírhatatlan nyugalmat árasztó Torockót, ahol a Székelykő lábánál megállt az idő, de ahol kétszer kel fel a Nap. Marosvásárhelyen a Bolyaiak terén és a fenséges Kultúrpalotában jártunk.

A harmadik napon Gyergyószentmiklóst és a gyergyószárhegyi kastélyt tekintettük meg, majd Európa „Grand Canyonja,” a Békás-szoros következett: ha valahol élne az ördög, akkor ez az a hely, nem véletlenül van ott a pokolnak kapuja és tornáca. A parajdi sóbánya jellegében más, mint a tordai, egyediségét imacsarnoka adja. Korondon egy neves fazekas család sarja, Fábián Geri bácsi mutatta be termékeiket és tartott előadást a székely kapu szimbólumairól. Programunkat Farkaslakán Tamási Áron emlékművénél és a legmagyarabb városban - Székelyudvarhelyen zártuk.

Vasárnap – útban a terepasztal szépségű Gyimesek felé – leróttuk kegyeletünket a mádéfalvai székely emlékműnél; tudni kell, hogy a mádéfalvi veszedelem után csámborogtak (innen a név) ki a csángók Bukovinába. Gyimesbükknél értük el a legendás 30-as vasúti őrházat, az ezeréves határt, majd felmásztunk a Rákóczi-várba, ennek sziklaszirtjeiről láttunk át Moldvába. Csíksomlyón a magyarok legszentebb zarándokhelyét kerestük fel, a domboldalban pedig a hármas halom sziluettjét követő kettős kereszttel ellátott színpad deszkáira léptünk, ahol a székelyek is élőben láthatták az István, a király című rockoperát. A Tusnádfürdő melletti Szent Anna-tónál szürkületi tőzegláp-túrára mentünk, ami csak akkor szokott rövidülni, ha felbukkan a medve J. 

            Az ötödik napon a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumot tekintettük meg kívülről, majd a háromnyelvű Brassóba, Közép-Európa egyik legszebb fekvésű városába utaztunk. A szászok exodusa miatt már csak egy letűnő kultúra mementójaként láthattuk a gótikával azonos elterjedésűnek tartott nyugati kultúrkör legkeletibb alkotását - a Fekete-templomot. A lenyűgöző óvárosba a Katalin-kapun át léptünk. A gyerekek egyik legnagyobb élménye a hógolyózást nyújtó, 2500 méteres Fogarasi-havasok voltak. A transzfogarasi út Ceausescu megalomániájának terméke, több tucat ember halálába került elkészülte, és ma a világ 10 legizgalmasabb szerpentinje közt tartják számon, télen lezárják, addig a motorosok Mekkája. Gleccserei nyáron is táplálják a tavakat, vízeséseket. Az Európa kulturális fővárosaként nemrég felújított Nagyszeben középkori városmagja volt az est fénypontja.

            Utolsó napunkon a városligeti alkotásnak mintául szolgáló Vajdahunyad várának ódon falait szemléltük meg, majd – Kőműves Kelemen balladáját felidézve – fellibegtünk magos Déva várába, hogy a Maros-völgy panorámáján kísérhessük végig tekintetünket. Végül tanulmányi utunkat Aradon fejeztük be, a Tűzoltó téri emblematikus Szabadság-szobor emlékműnél főhajtó koszorúzással, illetve a 13 aradi vértanú mártírhalálának helyszínén felállított obeliszknél adott emlékműsorral.

A gyerekek maguk készültek fel és tartottak előadást a látnivalókról, a helyek szelleméhez méltó módon egymást tisztelettel meghallgatták, halottak toleranciáról, a magyar-román békés együttélésről és együttműködésről, a gyűlölet zsákutcájáról. Erdély beléjük ívódott, ahová visszatérni mindig érdemes lesz.

A „Határtalanul” programnak végtelen hálásak vagyunk, s azonkívül, hogy mindez az ottani magyar vállalkozásokat, a szülőföldön való boldogulást is segíti, a program leglényegesebb üzenetét Hosznyák Bálint hetedikes tanuló gondolataival adnám közre:

„Engem büszkeséggel és boldogsággal töltött el, amikor Aradon elhaladtunk buszunkkal egy iskola előtt, és egy fiú szájáról le lehetett olvasni: „magyarok” és integetett, visszaintettem neki, és soha sem felejtem el azt a hatalmas boldogságot, amit az arcán láttam.”

Horváth Gábor

osztályfőnök

Szeretnék köszönetet mondani az alábbi segítségekért:

Batthyány Középiskoláért Alapítvány

Lovászbusz Kft. Utazási Iroda

Sinkovicsné Szili Gyöngyi, Keléné Molnár Melinda

Kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum