2018 - Erdély

Népi és természeti értékeink nyomában - 7.A

 

2018. szeptember 5-én a BLG 7.a osztálya számára az új tanév nem a szokásos évnyitó ünnepéllyel kezdődött, hanem egy fantasztikus erdélyi kirándulás vette kezdetét ezen a napon. Hajnali 3 óra után nem sokkal gurult ki az autóbuszunk a Kanizsa Plaza parkolójából átszelve Magyarországot a román határ irányába. Osztályfőnökünk, Anita néni szerette volna, ha pihenéssel, esetleg alvással töltjük a hosszú út egy részét, azonban izgatott, felfokozott, nyári élménybeszámolós hangulatunk ezt nem tette lehetővé. A kirándulásra felnőtt kísérőként velünk tartott egyik osztálytársunk anyukája, Melinda néni, aki profi fényképészünk is volt az út során, valamint iskolánk tanára, Julika néni, aki szülőhazájába látogatott vissza.

 

A magyar-román határátkelőhely átlépése után lehetőségünk volt pénzt váltani, majd meg se álltunk első úticélunkig: Nagyváradig. Először a barokk stílusjegyekkel ellátott U alakú római katolikus püspöki palotát tekintettük meg, majd a sétáló utcán Ady Endre által alapított Holnap irodalmi társaság meghatározó alakjait ábrázoló szoborcsoportot vettük szemügyre. A nap során figyelmesen hallgattuk Julika néni „nosztalgiázását” szülővárosáról, gyermek- és ifjúkoráról.

 

Késő délután az Erdély kapujaként emlegetett Király-hágó felé vettük utunkat, amely elsősorban arról híres, hogy itt volt Erdély és Magyarország egykori határa. Sok szép felvételt készítettünk a környékről. Ady nyomában járva hosszan sétáltunk a csucsai Boncza kastélyban és parkjában, megelevenítve költőnk múzsájának, Csinszkának a személyét.

 

Este fáradtan érkeztünk meg szálláshelyünkre, Kalotaszentkirályra. A vacsorát és kipakolást követően a tanáraink által összeállított kvízjátékban adtunk számot aznap szerzett ismereteinkről.

 

Második nap délelőttjén vidám lovaskocsikázásban volt részünk, melynek során a helybéliek örömmel fogadták üdvözlő integetésünket. A délelőtt további részében betekintést nyertünk a népi varrás, a fafaragás és a kürtős kalács készítésének fortélyaiba is. Az utóbbit legnagyobb örömünkre ebéd gyanánt el is fogyaszthattuk. Rövid szieszta után Kőrösfőre mentünk, ahol megcsodáltuk Erdély egyik legszebb kazettás mennyezetű négy fiatornyos református templomát. Ezen a napon megismerkedtünk a kalotaszegi népzenével, néptánccal, népviselettel is, ugyanis az este során a helybéli fiatalok megtanítottak bennünket jó pár kedvenc tánclépésükre.

 

Kirándulásunk harmadik napján nem sokkal 7 óra előtt Anita néni reggelire hívó hangjára ébredtünk. Fáradtan, nehezen kászálódtunk ki az ágyból, de siettünk, hiszen a reggeli után össze is kellett csomagolnunk, este már máshol aludtunk. Indulás előtt ellátogattunk a kalotaszentkirályi Ady Endre emlékműhöz, ahol gyertyagyújtással és versmondással emlékeztünk nagy költőnkre. 10 óra körül buszra szálltunk csomagjainkkal és Kolozsvár felé vettük az irányt. Úti célunk előtt 26 km-rel egy kis erdélyi faluban, Válaszúton megtekintettük Kallós Zoltán néprajzi gyűjteményét, melynek keretén belül Erdély tájegységeire jellemző népi motívumokat, öltözeteket, használati tárgyakat csodálhattunk meg.

 

Kolozsvárra du. kettő óra körül érkeztünk, s mivel már nagyon éhesek voltunk, ebédeléssel indítottuk a délutánt, majd a belvárosban fellelhető nevezetességekhez látogattunk el. A főtéren koszorút helyezünk el a város jelképénél, Fadrusz János nagyszerű alkotásánál, Mátyás király lovas szobránál. A háromszög alakzatot mutató szobor a győztes seregén végigtekintő büszke Mátyást formázza, két oldalról a híres fekete sereg hadvezérei tisztelegnek uralkodójuk előtt.

 

A szobor mögött az erdélyi gótika egyik legszebb alkotása, Erdély második legnagyobb gótikus temploma, a Szent Mihály templom áll. Nevezetes események sora zajlott falai között. 50 országgyűlést tartottak itt, Báthory Zsigmond beiktatásának, Rákóczi Zsigmond, Báthory Gábor és Bethlen Gábor fejedelemmé választásának színhelye volt. Sajnos csak kívülről csodálhattuk meg, mivel felújítási munkálatok miatt nem engedtek be minket.

 

 követően átsétáltunk Mátyás király szülőházához. Ebben az épületben szállt meg Hunyadi János felesége, Szilágyi Erzsébet valahányszor Kolozsváron járt, és mivel Vajdahunyadon javában folytak az építkezések (lakhatatlan volt) 1443-ban, ezért itt hozta világra Mátyást is, akit 17 évvel később Magyarország királyának választottak. Ez a város legrégebbi lakóháza. Azóta természetesen több átalakításon is átment a gótikus épület. Mára csupán az utca felőli rész őrzi az eredeti kinézetét. Mátyás tiszteletére népdalokat énekeltünk a ház előtt.

 

A napsütéses délutánon hosszú sétát tettünk a Házsongárdi temetőben, mely nemcsak Erdélynek, hanem Európának is legrégebbi, ma is működő sírkertje (429 éves). Neve fogalom nemcsak Kolozsváron, hanem mindenütt, ahol magyarok élnek. Egy város, egy országrész többszázados művelődés- és művészettörténetének tükre, Erdély kiemelkedő személyiségeinek panteonja. Itt nyugszik Kós Károly, Reményik Sándor, Szenczi Molnár Albert, Apáczai Csere János, Dsida Jenő. Koszorúk elhelyezésével, mécsesek gyújtásával, valamint versek felolvasásával emlékeztünk mi is nagyjainkra.

Kolozsvári túránk végén fáradtan foglaltuk el helyünket a buszon, s alig vártuk, hogy torockói szállásunkra érjünk, de sajnos még 2-3 óra zötykölődés várt ránk. Késő este, hullafáradtan megérkezve Torockóra, majdnem egy másik zalai osztály vacsoráját sikerült elfogyasztanunk, akik végül is az utolsó pillanatban betoppantak, s mi szomorúan vettük tudomásul, hogy tovább kell állnunk, ez nem a mi vacsoránk, nem a mi szállásunk. Csalódottan, megtörten, több száz méteren cipelve bőröndjeinket a kavicsos, kietlen úton, hol még a térerő se járt, végül ráleltünk valós szállásunkra. A hosszú, kellemes esti beszélgetések azonban feledtették velünk a kellemetlenségeket, s már éjfélt is jóval elütötte az óra, amikor elcsendesedtek a szobák.

 

Csütörtökön a festői fekvésű faluban ébredve megcsodálhattuk, ahogy kétszer kel fel a nap. Először ahogy szokott kakasszóra, pirkadatkor, azután eltűnik a Székelykő irdatlan sziklatömbje mögé, hogy pár perc múlva ismét előbukkanjon a hegy mögül az ébredő falura vetve éltető sugarait. A reggelit követően meleg ruhákkal felszerelkezve érkeztünk a 10-12 C-os tordai sóbányához. Hosszú lépcsősor vezetett a mélybe az egészséges klímájú, különleges akusztikájú aknákba, melyek közül a leghíresebben (harang formájú Mária Terézia) 12-szeres visszhanggal játszottunk. Az Európai Uniós támogatással újjászületett bányában belső csónakázó, panorámalift, óriáskerék, játszótér állt a rendelkezésünkre. Örömmel nyaldostuk a köteleken képződött apró sócsapokat, s különleges óvatosággal lépdestünk a csúszós lépcsőkön.

 

A Tordai-hasadék, Erdély egyik legismertebb, legnépszerűbb természeti látnivalója volt a következő állomásunk. A lenyűgöző látványt nyújtó kettéhasadt hegy a Torockói-hegység északi nyúlványában, Tordától pár kilométerre található. A szurdokban futó közkedvelt, függőhidakkal felszerelt túrautat sajnos az arra járó hegymászók miatt nem tudtuk végigjárni, de a visszaúton kárpótolt bennünket egy, a függőhídon készült esküvői fotózás látványa.

 

Visszaérkezve szálláshelyünkre, egyedi stílusú hófehérre festett házai között andalogtunk, miközben tanáraink a látottakból „vizsgáztattak” bennünket.

Este minden szobában más - a napi gőzt leengedő - program folyt: hol pókerezés, hol utinasi megosztása, hol terülj-terülj asztalka hazai ízekből, nem utolsósorban fergeteges, humoros traccspartik.

 

Utolsó nap reggelén bőséges reggelit követően bőröndjeinkkel buszra szálltunk, majd meg sem álltunk a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumig, ahol koszorú elhelyezésével emlékeztünk névadójára. Osztályunk kiváló matematikusai még az épület udvarán álló óriási fűzfa magasságának kiszámítására is szakítottak időt.

 

Erdélyi körutunkat a gyulafehérvári Szent Mihály székesegyház megtekintésével zártuk.

 

Jóval éjfél után volt már, mikor a Kanizsa Plaza parkolójában hullafáradtan, de tele emlékekkel lekászálódtunk a buszról, s hazaérve rögtönzött élménybeszámolót tartottunk szüleinknek.

 

Köszönjük a Határtalanul programnak, hogy lehetővé tették számunkra ezt a felejthetetlen kirándulást, s kísérő nevelőinknek, hogy óvó tekintetüket diszkréten mindvégig rajtunk tartották, s legkisebb problémánkat is azonnal orvosolták.

 

 

Lévai Noémi 7.A

Pályázatok