2019 - Erdély

Öt nap. Ennyi időbe sűrítettünk bele számtalan helyszínt, hosszú utazásokat, csodálatos látványokat, vad kártyajátékokat, több ezer mosolyt és annyi minden mást. Két kíváncsi és izgatott osztály osztozott az Erdélybe tartó buszon, mikor azon a szeptemberi szerda hajnalon útra keltünk, hogy a Határtalanul program keretében csodákat lássunk.

Az első nap Nagyszalontán tudhattunk meg sok mindent Arany János életéről a Csonka-toronyban látható személyes tárgyai és idegenvezetés segítségével, és „szemtől szemben” találkozhattunk Toldival; aztán Nagyváradot célba véve megnéztük a Szent László-szobrot és a főteret, utána pedig a Kanonok-sorhoz sétáltunk. A Király-hágó szédítő látványából is kaptunk ízelítőt, amikor a magaslatról a távoli, köddel borított hegyeket és völgyeket figyeltük. (Bár sokunk figyelmét két kiscica is lekötötte.) Csúcsánál egy diáktársunk mesélt nekünk Adyról és az ő szerelméről, Boncza Bertáról, kinek családjáról kapta nevét a kastély, melyhez ellátogattunk. A szállásunk Gyalun volt, ahol idilli esti hangulatban vacsoráztunk a hegyekben egy tó melletti, kivilágított étteremben. Az ízvilágot szokni kellett, de egyáltalán nem volt rossz.

Az első nap fáradalmait kipihenve a másodikon a kolozsvári Házsongárdi temetőben vezettek minket végig az Apáczai Líceum diákjai, és később megmutatták, hogy a „Szép város Kolozsvár”-t sem véletlenül mondják. Csapatokra osztva jártuk végig a belváros jelentős helyszíneit az élen a Szabó-bástyával, a Mátyás-szoborral, illetve az uralkodó szülőházával. Mindez egy kiadós „égi zuhany” kíséretében történt. Együtt néztünk szembe a tordai sóbánya mélységeivel, és szórakoztunk vidámparkjában, később pedig együtt csodáltuk a jellegzetes építészetet Torockón. Fáradtan és vizesen, de nevetve tértünk vissza Gyalura.

A következő nap Marosvásárhely Kultúrpalotájában kulturálódtunk újabb előadást hallgatva. Pihenőképp a Medve-tavat sétáltuk körbe, gyönyörködve annak környezetében, illetve itt „üdvözölhettük” Drakulát is. Ezt követően Korondra érkeztünk, ahol kaptunk egy kis szabadidőt. A kis települést megrohamozva volt, aki nasi után kutatott, más táskát vett vagy nyakláncot, megint más üdítőt, és volt, aki eszeveszett vázakeresésbe kezdett. (Igen, ez én voltam. Megjegyzem: nagyon is sikeres volt az akció.) A gyergyószentmiklósi szállásra sem panaszkodhatunk: nagy szobákat és finom, gyertyafényes vacsorát kaptunk. Sokunkat összehozott az este, így kezdtünk közös játékokba, emlékezetes beszélgetésekbe… és még kevesebb alvásba.

Új nap virradt ránk, és indított el utunkon a Békás-szoros kanyargó útjai felé, amely szerintem az egyik leggyönyörűbb hely volt. Tudom, hogy az eddigiekről is hasonlóan nyilatkoztam, de ez szó szerint kimagaslóan szép volt. A Gyilkos-tónál megállva lecsaptunk a kürtöskalácsárusra, akit ezek után mindenkinek csak ajánlani tudok. Csíksomlyónál a tüdőnket kicsit kilehelve „másztunk fel” a szabadtéri színpadig, ahol egy szép vers hangzott el. A következő állomás a másik kedvencem (de azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül), a Szent Anna-tó volt. Leírhatatlan látvány volt naplementében a hegyekkel, erdei utakkal körülvett völgyben fekvő tó. Itt jártuk végig a Mohos-láp tanösvényt (néhol ötletes fadarabokon lépkedve), és itt is volt idegenvezetői segítségünk. 

A Sepsiszentgyörgyön töltött utolsó, emlékezetes éjszaka és tánc után Brassó következett a Fekete-templommal és Katalin-kapuval. Gyulafehérváron megtekintettük Bethlen Gábor, Bocskai István és Fráter György nyughelyét, végül egy rövidebb aradi látogatás és dévai megálló után hazaindultunk.

Öt nap volt. Szobrokkal, épületekkel „megrakva”, esőben-napsütésben, komor hangulatú megemlékezésben és nevetésben, végtelen hegyek közt és ködös tó fölött is együtt. Általunk szerkesztett előadások, fáradt félrebeszélések és fárasztó viccek között. Együtt szurkolva, hogy lássunk medvét (persze kellő távolságból), majd megjátszott csalódással… Hiszen nem a medve volt a lényeg, hanem a szó, hogy „együtt”, mert igen: öt nap. Ennyi időbe sűrítettünk bele számtalan helyszínt, hosszú utazásokat, csodálatos látványokat, vad kártyajátékokat, több ezer mosolyt és annyi minden mást…

Szendrei Diána 11.D